A nevem István. Több mint három évtizeden keresztül műszaki területen dolgoztam, nagyrészt monitor előtt ülve, rajzok és tervek társaságában. Az évek során észrevétlenül hozzászoktam a mozdulatlansághoz.
Amikor az ötvenes éveim végén nyugdíjba vonultam, hirtelen sok szabadidőm lett, mégis azt vettem észre, hogy fáradtabb vagyok, mint korábban. Nem volt semmilyen különösebb betegségem, nem fájt semmi elviselhetetlenül – csupán a testem vesztette el a természetes rugalmasságát. A reggeli lehajlás a kerti slagért vagy a lépcsőzés a padlásra hirtelen odafigyelést igényelt.
Miért nem az edzőtermet választottam?
Sokan ajánlották a futást, a fitnesztermeket, az intenzív edzésterveket. Megpróbáltam, de hamar rájöttem, hogy nem az én világom. Nem szerettem a hangos zenét, a gépeket és a teljesítménykényszert. Én egy csendes, fenntartható és természetes utat kerestem, ami beleillik az otthoni életembe.
A 15 mozdulat születése
Elkezdtem apró kísérleteket tenni. Megfigyeltem, melyik mozdulat esik jól reggel a konyhában, mi frissít fel egy hosszú olvasás után, és hogyan tudom biztonságosan próbára tenni az egyensúlyomat a nappaliban. Hétről hétre jegyzeteltem, rajzoltam és fotóztam magamnak egy egyszerű füzetbe.
Így állt össze ez a 15 gyakorlatból álló gyűjtemény. Nem vagyok orvos, nem vagyok gyógytornász és nem vagyok személyi edző. Nem osztogatok recepteket és nem ígérek csodákat. Egyszerűen csak megosztom a saját tapasztalataimat arról, hogyan lehet 60 felett is békében, örömmel és fokozatosan megőrizni a mozgás szabadságát.
Kedvenc gondolatom:
„Nem az a cél, hogy gyorsabbak legyünk másoknál. Az a cél, hogy holnap is ugyanolyan jólesően tudjunk elindulni a saját utunkon.”