Amikor megpróbáltam kijelölni egy szigorú „edzésidőpontot” délután öt órakor, három nap után elbuktam. Mindig közbejött egy telefon, egy kerti teendő vagy egyszerűen a fáradtság. Ekkor jöttem rá a szokáshorgonyok elvére.
A mozgást nem egy új, idegen elemként kell betuszkolni a naptárba, hanem hozzá kell kötni valamihez, amit úgyis minden nap megteszünk. Én a következő egyszerű pontokat jelöltem ki magamnak:
- A reggeli kávéfőzés percei: Amíg a kávé elkészül, sarokemelést és bokakörzést végzek a konyhapult mellett.
- A délelőtti újságolvasás után: Mielőtt felállnék a fotelből, ötször lassan és tudatosan leülök és felállok a székre.
- A délutáni szellőztetéskor: Amíg az ablak nyitva van, fali fekvőtámaszt és vállkörzést csinálok a friss levegőn.
Így a mozgás nem vett el külön időt a napomból, mégis a nap végére 15-20 perc minőségi aktivitás gyűlt össze észrevétlenül.