Sokan azért nem vágnak bele, mert úgy érzik, nincs megfelelő helyük otthon. Én is sokáig így gondoltam, amíg rá nem jöttem, hogy alig két négyzetméterre van szükségem a nappaliban.
Így alakítottam ki a saját csendes sarkomat:
- A támaszték: Egy masszív, karfa nélküli étkezőszék, amely nem billeg és nem csúszik a parkettán.
- A talaj: Egy kényelmes, nem csúszós gyapjúszőnyeg, amely kellemesen meleg a lábnak.
- A tér: Elhúztam a kisasztalt az útból, hogy kényelmesen kinyújthassam a karjaimat oldalra anélkül, hogy bármit levernék.
- A fény és a levegő: Mindig kinyitom az ablakot egy percre a gyakorlás előtt. A hűvös, friss szoba azonnal éberséget kölcsönöz.
Nem kell edzőteremmé alakítani az otthonunkat. Elég, ha van egy barátságos pont, ahol a nap néhány percében biztonságban és zavartalanul figyelhetünk magunkra.