Fiatalkoromban megszoktam, hogy ha valamit elkezdek, azt gyorsan és teljes erőbedobással csinálom. Hatvanévesen rá kellett jönnöm, hogy a testem már más nyelven beszél: a lassúságot és az odafigyelést értékeli.
A fokozatosság nálam három alapelvet jelent:
- Kisebb mozgásterjedelem: Nem próbálok rögtön derékszögig emelni a lábamat vagy teljesen lemenni a guggolásba. Kezdem kicsiben, és hagyom, hogy a mozdulat hetek alatt magától kinyíljon.
- Alacsony ismétlésszám: Inkább csinálok öt igazán szép, kontrollált sarokemelést, mint tizenöt kapkodót.
- Figyelem a fáradtságra: Ha egy nap fáradtabban ébredek, nem kényszerítem magam. Leülök a székre, csinálok pár bokakörzést és vállgörgetést, és elégedett vagyok vele.
Ez a napló nem a rekordokról szól. Arról szól, hogy holnap és holnapután is örömmel tudjak felállni és tenni egy sétát a környéken.