Térdemelés állva
„Ezzel a gyakorlattal indítottam el az egész naplót. Egyszerű, nem kell hozzá semmi, mégis azonnal érezhetővé teszi az egyensúlyt és a stabilitást.”
ÍGY VÉGZEM
Kiinduló helyzet
Kényelmes terpeszben állok a szobában, a mellkasomat nyitottan, a tekintetemet előre szegezem. Ha szükséges, a kezem a szék támlájához közelítem.
Lassú mozdulat
Kilégzés közben lassan, erőlködés nélkül megemelem az egyik térdemet vízszintes magasságig, ügyelve arra, hogy a felsőtestem egyenes maradjon.
Rövid megtartás
A legfelső ponton 1-2 másodpercig stabilan megtartom a helyzetet, érzékelve a talajon maradó lábam finom egyensúlyozását.
Visszatérés
Ugyanolyan lassú, kontrollált tempóban visszaengedem a lábamat a talajra, majd egyenletes ritmusban a másik oldallal folytatom.
„Az első napokban észrevettem, hogy hajlamos voltam túl gyorsan emelgetni a lábamat. Ahogy lelassítottam a tempót fele olyan gyorsra, hirtelen sokkal magabiztosabbá vált a mozdulat, és a figyelmem teljesen a testtartásomra irányult.”
AMIVEL KEZDTEM
AMIRE FIGYELEK
- Nyugodt, egyenletes légzés az emelés során
- Egyenes felsőtest, elkerülve az oldalra dőlést
- A talpon egyenletesen eloszló testsúly
- Kontrollált leengedés, lecsapódás nélkül
AMIT KERÜLÖK
- Túl gyors, lendületből történő mozgás
- A csípő túlzott megemelése vagy kibillenése
- A levegő benntartása erőkifejtéskor
HA EGYSZERŰBBEN SZERETNÉM
Kezdetben egy stabil szék támlájába kapaszkodva végeztem, és csak néhány centiméterre emeltem fel a talpamat.
HA KICSIT TÖBBET SZERETNÉM
Amikor már biztosnak éreztem, kezek támasza nélkül végeztem, és a felső pozícióban három másodpercig állva maradtam.
Ha egy mozdulat éles vagy szokatlan fájdalmat okoz, abbahagyom. Egyensúlygyakorlatoknál stabil támaszt használok.