Vádlinyújtás falnál
„Egy kiadós séta után nincs jobb érzés, mint megtámaszkodni a folyosó falánál és hagyni, hogy a vádli izmai kiengedjék a felgyülemlett feszültséget.”
ÍGY VÉGZEM
Kiinduló helyzet
A fallal szemben állok karnyújtásnyira, mindkét tenyeremet mellmagasságban a falhoz támasztom.
Lassú mozdulat
Az egyik lábammal egy nagy lépést hátralépek. A hátsó sarkamat teljesen lefelé nyomom a talajra, a lábujjak előre néznek.
Megtartás
Az elöl lévő térdemet finoman behajlítom, miközben a hátsó lábam nyújtva marad. 20 másodpercig kitartom a kényelmes nyúlást.
Visszatérés
Óvatosan előrelépek a kiinduló helyzetbe, lerázom a lábaimat, majd lábcserével folytatom.
„Sokáig nem figyeltem arra, merre áll a hátsó lábfejem: gyakran kifelé fordult a sarok, ami elvitte a nyújtás lényegét. Amikor pontosan párhuzamosra állítottam a lábfejeket, a vádli közepe azonnal hálásan megnyúlt.”
AMIVEL KEZDTEM
AMIRE FIGYELEK
- A hátsó sarok végig szilárdan érintse a talajt
- Mindkét lábfej pontosan előrefelé mutat
- A törzs és a hátsó láb egyetlen egyenes vonalat képez
- A mellkas nem feszül, a tenyerek kényelmes támaszt nyújtanak
AMIT KERÜLÖK
- A sarok felemelkedése a padlóról a feszítés növelése érdekében
- A hátsó lábfej kifelé csavarodása
- Túlzott dőlésszög, ami a vállakat terheli a láb helyett
HA EGYSZERŰBBEN SZERETNÉM
Kisebb terpeszben hátralépni a faltól, csökkentve a nyújtás intenzitását.
HA KICSIT TÖBBET SZERETNÉM
A hátsó láb térdét egy icipicit behajlítani, amíg a nyújtás mélyebbre, az Achilles-ín környékére vándorol.
Ha egy mozdulat éles vagy szokatlan fájdalmat okoz, abbahagyom. Egyensúlygyakorlatoknál stabil támaszt használok.